Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Fürdőzés tízfokos tengerben az év utolsó napján

Mivel zárják az írek az óévet? Mi mással, mint egy jó fürdőzéssel a tengerben. A képek 31-én délután, néhány órával ezelőtt készültek Dún Laoghaire-ben (utánanéztem: 9.7 fokos volt a víz). Mit is tehetnénk hozzá? A bátor fürdőző írekkel kívánok boldog új évet!

(Itt egyébként egész évben, hetente többször szívesen megmártóznak emberek. Főleg az idősebb generáció. Egyébként január elsején Dugortban, az Achill szigeten csapatosan fürdenek meg az emberek az Atlanti-óceánban az újév tiszteletére, állítólag Enda Kenny ír miniszterelnökkel az élen.)





0 Tovább

Ebben a boxerben te is lehetsz hipszter

Csodálatos termékre bukkantunk a városban dübörgő őrületes leárazáson: hármas csomagolású hipszter-boxer 5 euróért.

0 Tovább

Bono karácsonya

Fantasztikusan semmitmondó cikket közölt az Irish Independent december 21-i, azaz pénteki száma Bono karácsonyáról, Christmas a beautiful day for Bono as girls return címmel. Annyira igaz rá mindkét jelző (fantasztikus és semmitmondó), hogy szemlézem (a nyomtatott után felkerült az online kiadásba is, itt látható).

Az Irish Independent pénteki címlapja (Bono foga nem fekete, csak elkenődött a nyomdafesték)

A címlapon kezdődő cikk szerint "Bonóra, a büszke apára hektikus karácsony vár, miután a lányai, Jordan (23) és Eve (21) hazajöttek New Yorkból - ahol tanulnak - az ünnepekre." Ezután Bono elmondja az újságírónak, hogy nem is marad sok hely a Dalkey-ban található házukban.

Mindezekről akkor beszélgettek a cikkíróval, amikor a zenekar tagjai összegyűltek Principle Management nevű cégük karácsonyi partiján a H-Caféban, Dublinban (mondjuk a fotó és a cikk sem emlékezik meg Larry Mullen Jr.-ról, lehet, hogy ő nem vett részt az ünnepségen).

Bono kicsit dicsérgeti a lányait, főleg a színésznőnek készülő Eve-et, aki annak ellenére is hamar befejezte az egyetemet, hogy nyáron dolgozott - valószínűleg egy filmen. Aztán további családtagokról is szó esik, akikkel reméli, hogy szokás szerint el tud menni a Leopardstown lóversenyre karácsony másnapján. És az is kiderül, hogy idén a bátyja, Norman és annak a családja is átmennek hozzájuk, amitől még zajosabb lesz a ház. 

Itt pedig Bono két lánya

A cikk szépen leírja ezután, hogy mikor melyik híresember érkezett meg a partira; ebből a részből ezek a kedvenc mondataim: "The Edge, whose real name is Dave Evans, followed shortly afterwards. (...) Adam Clayton made a quiet entrance later in the afternoon, after the festivites kicked off." És ott volt Bono gyerekkori legjobb barátja, Guggi is.

Az is kiderült, hogy minden bizonnyal lesz új U2 lemez 2013-ban, Bono fiairól ellenben egy szó sem esik a cikkben. A legjobb pedig Edge télapós csomagolópapírja.


Mikulások Edge kezében

0 Tovább

Virágzó és világító fák - karácsony Dublinban

Az év legfontosabb ünnepére való tisztelettel karácsony előtt virágba borultak a fák Dublinban. Amik pedig netán nem virágoztak ki, azokat körbetekerték a lakók világító izzókkal. A házakba bebámulva azt az érdekességet is megfigyeltem, hogy míg Magyarországon a karácsonyfadíszítést legtöbben 24-re időzítik, Dublinban már úgy másfél hete ácsorognak az ablakokban a feldíszített fák - egységesen, az utcára néző legnagyobb ablakban.

A képeket pár nappal karácsony előtt csináltam a környékünkön, Dublin déli részén:


Ez az abszolút kedvencem, a koszorú-sálat kapott oroszlán

Ilyen szépen virágba borultak a fák a karácsony tiszteletére
December 20-án készült kép

Ugyancsak


Virágzó fa, kivilágított pálmafa, karácsonyi ajtódísz


A rend kedvéért van azért egy kis kopárság is

0 Tovább

Negyedév Írországban: tetszik-nem tetszik

Kis késéssel itt a negyedéves összegzés.

Ami tetszik: hogy a hárfa egyszerre az ország és a Guinness sör szimbóluma (az egyik jobbra néz, a másik balra). A vicces az, hogy állítólag előbb volt a söré, azután az országé. Mennyivel szelídebb már egy ilyen címer, mint amin a vad oroszlánok, sasok, ló vagy harci fegyverek vannak. Ráadásul háfrával az utcán is egyszerűbben lehet parádézni, mint egy oroszlánnal – ahogy ez Dublinban időnként előfordul.

Ami nem tetszik: hogy nagyon későn kel fel a Nap, ellenben négy körül már le is megy. Ha borús az idő, akár már délután 3 után beköszönthet az éjszaka. Ha irodista lennék, nagyon nehezen viselném.

Ami tetszik: hogy miközben Európa fagyoskodik, itt, Dublinban eddig a leghidegebb a 4 fok volt. Vidéken persze voltak már fagyok, ezt nem akarom elhallgatni.

Ami tetszik: hogy karácsony előtt egy-két héttel a férfiak büszkén feszítenek karácsonyi pulóverekben. Olyanokban is, amik nagyon cikik, például hatalmas rénszarvasfejes vagy hóembermintás. Sőt, főleg olyanokban, és nem csak december 14-én, a Christmas Jumper Day-en, amikor a jótékonykodás jele a karácsonyi pulóver.

Ő nem személyes ismerősöm

Ami nem tetszik: ugyanez.

Ami tetszik: hogy itt bevett szokás sörrel főzni, ami főleg a Guinness, de lehet más is.

Ami nem tetszik: hogy a buszsofőröknek egyre kevésbé van fogalmuk a tarifáról. Előfordult, hogy odafelé az egyik sofőr mondott egy összeget, visszafelé a kollégája ennek a dupláját mondta.

Ami tetszik: hogy a pénztár előtti sorban az előtted álló maga elé enged, ha észreveszi, hogy neked alig van a kosaradban valami, az övé viszont tele van. Amikor először engedett maga elé egy idősebb néni, nagyon meglepődtem, és azt hittem, hogy egyedi eset. Aztán miután többször előfordult, rájöttem, hogy helyi szokás. Ma már én is gyakorlom.


Folyékony kenyérből szilárd kenyér

Ami nem tetszik: az iskolai egyenruhában fagyoskodó diáklányok az utcán. A többség még mindig nem hord harisnyát - amennyire ezt meg lehet állapítani -, pedig már csak ritkán van több 8-9 foknál.

Itt lehet megtekinteni az első két hónap összegzését.

0 Tovább

A könyvesbolt, ami vasárnaponként olvasni küldi vásárlóit

Dublinban, a Rathgar Roadon található ez az egészen kicsi könyvesbolt + kávézó, melynek nyitvatartásában a szünnap a legérdekesebb.

0 Tovább

Szivárvány van a mi utcánkban 2.

A tavasziasan jó idő, pompás napsütés és kb. 8-10 fokos langymeleg után jött egy szép, nagy zivatar úgy két órája, és vele együtt ez a szivárvány a hátsó kertbe:

Itt az előző szivárvány, amikor még egy másik utcában laktunk.

0 Tovább

Utcai okosságok Dublinból: nem közlekedhetnek ötösével TIE fighterek

Kedves utastársam figyelt föl erre az érdekességre: Dublin utcáin tilos egyszerre öt TIE fighterből álló csoporttal közlekedni bizonyos időszakokban. Ezeken kívül szabadon közlekedhetnek ezek az itt is ritkának mondható járművek ötös csoportokban. 


Csak este 7 és reggel 7 között közlekedhetnek ilyen csoportban Dublin utcáin TIE fighterek

0 Tovább

Kalandjaim az ír egészségüggyel

Már majdnem negyed éve itt vagyunk, úgyhogy éppen időszerű volt, hogy megbetegedjek. És ha már megbetegszem, miért is ne lehetne valami egzotikus, soha nem látott betegség? És miért épp ne pár héttel a Savita-eset után, amikor az ember amúgy is parázik a váratlan, riasztó megbetegedésektől.

Egy szép reggelen úgy ébredtem, mintha előző este a város valamennyi Guinness-csapját kipróbáltam volna, majd felkelve mintha egy hánykolódó hajón kellett volna eljutnom az ajtóig. Pedig sem alkoholt nem fogyasztottam az előző napokban, sem hajón nem ültem, csak a szervezetem új, tréfás játéka jelentkezett. Egész nap kitartott a durva forgás, ha fel- és lenéztem enyhe hányinger kíséretében, úgyhogy miután egy kedves ismerős javasolt nekem egy orvost, azonnal bejelentkeztem hozzá. Aki történetesen magyar volt, és mint kiderült, a rengeteg kedves dublini ember közül az egyik legkedvesebb.

Egy zárójeles rész: a budapesti orvosokból idén nyár végén ábrándultam ki, amikor a kerületi sztk-ban 1. az urológus óriási tahóként viselkedett, amikor kiderült, hogy makkegészséges a vesém és vele együtt én is, és/ennélfogva rabolni merészeltem munkaidejében az ő drága idejét. Dühében kidobott a rendelőből, és még csak nem is köszönt. 2. Amikor egy héttel később a fül-orr gégészeten kimosták a fülemet és az orvos meg az asszisztense nagy egyetértésben röhögtek azon, milyen rettegve nyomom a tálkát a nyakamhoz (amibe kifolyt a víz), hogy még a nyoma is ottmaradt (gondolom nekik történetesen nem telt azzal a gyerekkoruk, hogy kb. havonta felszúrták a fülüket, mint nekem). Szóval kb. úgy röhögtek rajtam, mint amikor az állatkertben a seggét turkáló páviánra mutogatnak. Oké, tudom, milyen szörnyen alulfizetettek és közben mennyire sokat dolgoznak (és igen, tudom, hogy nem mindeki ilyen), de semmit sem segít ezen, ha a munkájuk tárgyán, azaz a kiszolgáltatott betegeken állnak ezért bosszút.

Nos ezek után az augusztusi élmények után óvatos udvariassággal közelítettem az itteni orvos felé (hiába hívják GP-nek*, mégiscsak magyar.), akiről viszont hamar kiderült, hogy semmiben sem hasonlít otthon frusztrálódó kollégáihoz.

Egyrészt nagyon kedves volt, másrészt nagyon alapos: kb. fél óráig vizsgált a vérnyomásomtól kezdve a szemreflexemen keresztül a fülemig. Aztán felírt három gyógyszert. A második meglepetés a gyógyszertárban ért, ahol a gyógyszerész szépen felbontotta a gyógyszeres dobozokat és kimért belőlük pontosan annyi tablettát, amennyi elő volt írva. Nulla pazarlás. Illetve jobbulást kívánt, és hozzátette, hogy vigyázzak magamra.

Két napra jobban is lettem, aztán egy napsütéses délelőttön jött a hányással kombinált, folyamatos forgásos roham. A részleteibe nem megyek bele, nem egészségügyi blog ez; érdekesebb, hogy ír ismerőseim tanácsa ellenére a legközelebb lévő St James kórház ügyeletére mentünk. Ekkor volt dél. Este hétkor távoztunk úgy, hogy addig csak egy nővér látott, aki megmérte a vérnyomásom és egy injekcióval vette elejét a további hányásoknak. Amíg várakoztunk – én fekve, mert csak úgy nem jött az émelygés és a forgás -, a váróban felvonult Dublin dzsankilakosságának egy szép keresztmetszete: megjelent az üvöltő, beállt nő, aki a haldokló húgát követelte (később kiderült, hogy nem haldokolt, csak borzalmas állapotban volt), majd a kapucnis, sálát az orráig behúzó fiatalember, aki felszólításra sem volt hajlandó levenni ezen öltözékeit  ill. a falat szétdönteni szándékozó, sűrű fuck-záport az orvosokra zúdító csávó.

Amikor hetedik órája várakoztunk a randomban felbukkanó és eltűnő dzsankik, egy vérző orrú férfi és pár bevándorló fiatal társaságában, a kijelzőn az újonnan érkezőket az a felirat fogadta, hogy 11 óra várakozással számolhatnak (hacsak persze nem szívrohammal vagy még durvább betegséggel érkeztek). Az egész helyzetet annyira emberalattinak éreztem, hogy hazamenekültünk. Esetünk tanulsága: soha ne menjetek a St James kórház ügyeletére!

Ezt azért is merem ilyen egyértelműen kijelenteni, mert a másnapi rendelésen a továbbra is nagyon szimpatikus magyar orvos azt mondta, hogy a St James a város kábítószerfogyasztóinak gyűjtőhelye, és  Dún Laoghaire-ben van egy olyan ügyelet, ahol nem kell sokat várakozni. A magyar doktor nemcsak ismét alaposan megvizsgált, de emlékezett kb. mindenre, amit néhány nappal korábban mondtam neki, és ami a legjobb: épeszű emberként kezelt, akinek lehetnek kérdései és arra lehet laikus számára is érthető válaszokat adni. Ill. javasolta, hogy vizsgáltassam ki magam a jövőben.

A végső nagy meglepetés tíz perccel később, a patikában ért, ahol a gyógyszerész a receptet nézegetve megkérdezte, hogy ez nekem lesz-e és milyen panaszokra írták fel, mert nagyon erősnek gondolja. Mondom, hogy hát van ez a vertigo (milyen érdekes összefüggés: a pont dublini U2 zenekar írt pont ezzel a címmel néhány éve slágert, rajtam meg pont itt jött ki. Mondjuk gondolom, ők nem a St James ügyeletére mennek, ha kitör rajtuk a vertigo.), mire ráncolni kezdte a homlokát, hogy nincs-e itt valami félreértés. Majd felemelte a telefont és tárcsázni kezdett: biztos ami biztos alapon felhívta az orvost! A gyógyszerész!! Miután tisztázták, hogy ez csak afféle biztonsági gyógyszer, ha a jövőben egy újabb rohamra kerülne sor, elnézést kért és szépen kimérte a megfelelő mennyiségű tablettát.

És ha még ez sem lett volna elég: az orvos körültekintésének és az otthon kiváltott EU-s egészségügyi kártyámnak köszönhetően mindössze 50 centet fizettem a gyógyszerért. Amúgy már jól vagyok, csak eldöntöttem, hogy soha többet nem ülök ringlispírre.

* A GP kábé az otthoni háziorvosnak felel meg. Általában 50-55 eurót kell fizetni minden látogatásért, szemben az otthoni ingyenes háziorvosi szolgálattal.

0 Tovább

Ez történt a Villagers koncerten Dublinban

Voltam pár hete a Villagers dublini koncertjén, ami elég szuper volt, úgyhogy írtam róla egy kisebb beszámolót a quartnak. Itt van pár részlet, a teljes cikk kolléganőm még remekebb beszámolójával együtt Corkból itt.

A Dublin mellől származó Villagers debütáló albuma, a Becoming A Jackal 2010-ben jelent meg, és villámgyorsan az lemezeladási lista élére került Írországban. És ami az ír előadóknál ugyanolyan fontos, mint a hazai siker: az áttörés Nagy-Britanniában sem maradt el, a lemezt Mercury Prize-ra jelölték, és kórusban méltatta a BBC és a Guardian is. Úgyhogy nem csoda, ha két héttel a koncert előtt az összes jegy elkelt a Villagers dublini koncertjére. A helyszín a Wexford Street bulivonalának egyik állomása, a Whelan's klub. Hosszú sor ácsorgott az épület előtt a szemerkélő esőben, bent negyed 10-kor már mozdulni sem lehetett, negyedóra múlva pedig minden fakszni nélkül elkezdődik a koncert. (...)

Itt épp nagyon intenzív az énekes, pedig általában inkább nem az volt

Conor O'Brien szuggesztív hatású énekes, szimpatikus gyurmaarccal, kölyökszerű megjelenéssel, bubifrizurával, jobbára becsukott szemmel, minimális beszéddel és nagyon furcsa éneklési stílussal. Ez introvertált belső világról árulkodik; zavarba ejtően érzelmes, de nyugtalan is egyben, mint akit folyamatosan feszít valami. Szövegei néha álomszerűek, melankolikusak; máskor hátborzongató, sötét módon szólnak szerelemről, az emberi természet kellemetlen oldaláról vagy valami bizarr látomásról.(...)

Mivel Magyarországon nem ehhez vagyok szokva, feltűnt a páratlanul fantasztikus hangosítás, és mivel Magyarországon ehhez sem vagyok szokva, az is, hogy a közönség alig mozdult a másfél órás koncert során. Inkább a színházak passzívan figyelő közönsége ez, aki önmaga helyett csak a színpadra koncentrál tiszteletteljes érdeklődéssel. (...) A javarészt írekből álló közönség talán azt érezte, hogy ismét olyan zenekar született, ami később nagyon meghatározóvá válhat. Vagy egyszerűen csak emlékeztek még arra, amikor 2009-ben az egyik koncerten O'Brien csöndre intette a közönséget. Az angolszász sajtó általában 2013-ra várja a zenekar nagy áttörését, de nekem úgy tűnt, összességében már most nagyon egyben van a produkció.

0 Tovább

Írből ír

blogavatar

Írországba költöztünk, úgyhogy írunk róla.

Utolsó kommentek